Bábonyibérc eredetileg szőlőtermesztő környék, a megye és a város borkereskedelmében jelentős szerepe volt. A történelem során főként családok és a pálos rend birtokolta.
A szőlő- és borkultúráról a mai Miskolc területén 14. század közepén van első írásos emlék. 1577-ben 14 szőlőhegyen 627 gazdának volt szőlője: Avason 117, Bábonyibércen 105, Bedegvölgyön 83, a többi városszerte.
A kereskedelmi központ második legnagyobb szőlő ültetvényén termelt minőségi gyümölcshöz kapcsolódtak, az építészetileg is jól elkülöníthető természetes kőlyukak, a sziklás domboldalakba vésett vájatok és házak, amelyek alá a földbe helyiségeket építettek. A kőlyukakat a dombok vulkanikus tufa oldalába vágták, adottságaiból adódóan belső falain megtermett a nemes penész, amely nagyon sokat javított a borok minőségén.
Miskolci pincék első pontos felmérése szerint, melyet Domby István 1817-ben Bábonyibércen 262 pincét számoltak.
- században a borszállítás különlegessége az ún. miskolci talyiga, egy lóval húzott kétkerekű „szekér”, amellyel könnyebben fel lehetett jutni (szőlőhegyre, borospincébe) akár az Avasról a Bábonyibércre.
- század második felében Európában, így Magyarországon is filoxéra (szőlőtetű) óriási pusztítást végzett. Miskolcon és a Bábonyibércen szinte teljes mértékben megszűnt a szőlőtermesztés, a lakóterületté válás elkezdődött.
Fotós: Farkas Gyula. Gyűjtemény tulajdonos: Orloczki Richárd